1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
1.
JEGYZÕKÖNYV
A jog az erõben rejlik.
Szabadság-csak egy eszme.
Liberalizmus. Arany.
Hit.
Önkormányzat. A
tõke kényuralma.
A belsõ ellenség. A
tömegek. Anarchia.
Politika kontra erkölcs. Az
erõsebb joga.
A
zsidó-szabadkõmûves hatóság
legyõzhetetlensége.
A célszentesíti az
eszközt.
A vak tömeg. Politikai
ábécé.
Pártviszály.
A zsarnoki uralom
legmegfelelõbb formája.
Alkohol. Klasszicizmus.
Korrupció.
A
zsidó-szabadkõmûveskormány elvei
és szabályai. Terror.
“Szabadság,
egyenlõség,
testvériség:’
A dinasztikusuralkodás
elve.
A gój arisztokrácia
kiváltságainak
megsemmisítése.
Az új nemesség. A
lélektani terv.
A “szabadság”
elvont fogalma.
A népet
képviselõk elmozdításának
hatalma.
...Mellõzve a szép
frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok
jelentõségérõl:
viszonyítással és elvonatkoztatással
megvilágítjuk a minket
körülövezõ valóságot.
Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el
a mi gondolkozásmódunk a
gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy
több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei,
mint az olyan, akinek jók az ösztönei.
Ezért a tömegek kormányzásában a
legjobb eredményeket erõszak
alkalmazásával és
terrorizálással érik el, nem pedig
akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra
tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak
módjában lenne, és valóban
kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az
összesség jólétét saját
elõnye érdekében feláldozni. Mi
tartotta kordában az embereknek nevezett
ragadozókat? Mi szolgált eddig
vezetésükre?
A társadalom
kialakulásának kezdetén brutális
és vak erõszaknak voltak alávetve,
késõbb pedig a törvénynek, mely ugyanaz
az erõ, csak álcázott formában.
Levonom a következtetést, hogy a természet
törvényénél fogva a jog az erõben
rejlik.
A politikai szabadság gondolat,
nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül
kell tudni használni, valahányszor
szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját
pártunkra állítani annak
megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja.
Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az
ellenfél már megfertõzõdött az
úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének
kedvéért hajlandó lemondani hatalmának
egy részérõl. Itt egész
világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a
kormány meglazult gyeplõit - az élet
törvényénél fogva - azonmód
új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak
hatalma ugyanis egyet-len nap sem lehet meg
irányítás nélkül, és az
új hatalom elfoglalja a liberalizmus által
legyengített réginek a helyét.
Manapság a liberális
uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma
lépett. Volt idõ, amikor a
jóhiszemûség és a
becsületesség uralkodott. A szabadság
gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert
senki sem tudja, miként használja
mérséklettel. Elegendõ egy népet
bizonyos idõre önkormányzatnak
átengedni, hogy szervezetlen
csõcselékké változzék.
Ettõl a pillanattól kezdve belsõ
egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar
osztályharccá fejlõdik, minek
következtében az államok romba dõlnek
és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy
rakás hamué.
Akár saját
megrázkódtatásai folytán merül ki
egy állam ereje, akár belsõ
ziláltsága következtében kerül
külsõ ellenségek uralma alá, mindegyik
esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthetõ: a mi
hatalmunkban van. A teljes egészében a mi
kezünkben lévõ tõke kényuralma
szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az
államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha
nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális
gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az
ilyen nézeteket, a következõ
kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely
államnak két ellensége van, és ha a
külsõ ellenség tekintetében megengedett
dolog s nem számít erkölcstelenségnek
akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint
például bizonytalanságban tartani az
ellenséget a támadó és védelmi
tervek tekintetében, éjnek idején vagy
számbeli túlerõvel támadást
intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók
erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a
harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a
társadalmi rend és a közjó
tönkretevõje ellen alkalmazzák?
Remélhetõ-e épp, logikus elmével, hogy
eredményesen lehet kormányozni a tömeget
ésszerû tanácsok és érvek
segítségével akkor, amikor bármilyen,
még oly értelmetlen megjegyzést és
ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen
ellenvetés helyeslésre találhat a
népnél, melynek
ítélõképessége csak
felületes? Tömegben lévõ emberek, akiket
csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult
vallási elképzelések, szokások,
hagyományok és érzelgõs
elméletek irányítanak, áldozatul esnek
a pártoskodásnak, amely megakadályoz
mindenfajta megegyezést még tökéletes
ésszerû érvelés alapján is. A
tömeg minden elhatározása ingadozó vagy
megkártyázott többségtõl
függ, amely nem lévén járatos politikai
titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s
ezzel az anarchia magvát hinti el a
kormányban.
A politikának nincs semmi
köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az
erkölcs vezérel, nem jó
államférfi és ezért bizonytalan a maga
trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt
kell igénybe vennie a cselvetést és
megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a
nyíltság és becsületesség -
bûnök a politikában, mert hatásosabban
és biztosabban döntik le trónjaikról az
uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az
ilyen erények hadd legyenek a gójok
királyságainak tulajdonságai, bennünket
azonban semmiképpen sem szabad, hogy
vezéreljenek.
A mi jogunk az erõszakban
rejlik. Az a szó, hogy “jog”, puszta gondolat,
melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent
többet, mint: add nekem, amire szükségem van,
hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erõsebb
vagyok, mint te.
Hol kezdõdik a jog? Hol
végzõdik?
Az olyan államban, melynek rossz
a közigazgatása, személytelenek a
törvényei, s ahol az uralkodók
elvesztették személyiségüket a
liberalizmusból kifolyólag állandóan
szaporodó jogok áradatában, új jogot
találunk arra, hogy az erõ jogánál
fogva támadjunk, a fennálló rend és
szerzõdések összes tényezõit a
szélrózsa minden irányába
szétszórjuk, minden intézményt
újjáalakítsunk és szuverén
urává váljunk azoknak, akik átengedik
nekünk hatalmukból folyó jogaikat
azáltal, hogy a maguk liberalizmusában
önként kiadták azokat
kezükbõl.
Bár jelenleg a hatalom minden
fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden
másnál legyõzhetetlenebb lesz, mert
láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan
erõs nem lesz, hogy többé semmiféle
csellel nem ásható alá.
Abból az átmeneti
rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk
elkövetni, megingathatatlan kormány
létrehozásának
jótéteménye fakád majd, melynek uralma
helyre fogja állítani a nemzeti életnek a
liberalizmus által megzavart rendes folyását.
A cél szentesíti az eszközt. Ezért
terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket,
ami jó és erkölcsös, mint inkább
arra, ami szükséges és hasznos.
Elõttünk áll egy terv, amely
lerögzíti azt a stratégiai vonalat,
amelytõl nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk
megsemmisítve látni sok évszázad
munkáját.
A kellõ munkamódszerek
kidolgozásánál figyelembe kell venni a
tömeg hitványságát,
lanyhaságát, állhatatosságát,
azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben
tartani saját életének vagy
jólétének feltételeit. Meg kell
érteni, hogy a tömeg hatalma vak,
ésszerûtlen és oktalan erõ, minden
bármely oldalról jöhetõ
befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet
vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye;
következésképpen a tömegnek azok a tagjai,
akik kiemelkedtek a népbõl - nem
értvén a politikához, még ha a
bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak
a tömeg vezetõivé anélkül, hogy
pusztulásba ne vigyék az egész
nemzetet.
Csak az, akit
gyerekkorától arra neveltek, hogy független
uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai
ábécé szavainak értelmét. Egy
saját magára, azaz saját
körébõl származó
újgazdagokra hagyott nép sajátmagát
dönti romlásba azoknak a pártharcoknak
következményeként, amelyeket a
hatalomért és
méltóságokért való
versengés valamint az ennek nyomában
járó zavarok idéznek elõ.
Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és
kicsinyes féltékenykedéstõl mentesen
ítéleteket, intézhetnek-e országos
ügyeket, amelyek nem választhatók el
személyes érdektõl? Meg tudják-e
védeni magukat külsõ ellenséggel
szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi
részre szakadt, ahány feje a tömegnek van,
teljesen elveszti egyöntetûségét s
így érthetetlenné, és
végrehajthatatlanná válik.
Csak zsarnokkal lehet terveket
nagyvonalúan és maradéktalanul
végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen
ossza el az állami gépezet
különbözõ részeire; ebbõl
elkerülhetetlenül következik, hogy egy
ország számára az a legjobb kormány,
amely egy felelõs személy kezében
összpontosul. Korlátlan kényuralom
nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció
sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, ha-nem azok
vezetõin, bárkik is legyenek azok. A tömeg
barbár, és ezt a barbárságot minden
alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg
kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal
anarchiává változik, mely a legmagasabb
fokú barbárság. Nézzük csak
ezeket az alkoholizált, az italoktól
megmámorosodott állatokat - az italok
mértéktelen élvezetéhez való
jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a
mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat. A
gójok népei elerõtlenedtek a szeszes
italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus
és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi
külön ügynökeink vezették rá -
házi tanítók, szolgák,
nevelõnõk a gazdagok házaiban, alkalmazottak
és mások, nõink a gójok által
látogatott szórakozóhelyeken. Ez
utóbbiak közé számítom az
úgynevezett “társaságbeli
hölgyeket” is, akik készségesen
követik a többieket a romlottságban és
fényûzésben.
A mi jelszavunk: - erõszak
és megtévesztés. Politikai ügyekben csak
az erõszak gyõzedelmeskedik,
különösen, ha az államférfiak
számára fontos képességben van
elrejtve. Az erõszak legyen az alapelv, a
megtévesztés és ravaszság pedig a
követendõ irányvonal ama kormányok
számára, melyek nem akarják koronáikat
valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a
rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót
elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a
megvesztegetéssel, csalással és
árulással, ha ezzel elõmozdítjuk
célunk elérését. A politikában
érteni kell mások gyengeségeinek
habozás nélküli
kihasználásához, ha ezáltal
behódolást és mások feletti uralmat
biztosítunk magunknak.
A mi államunknak, amely a
békés hódítás
útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a
háború borzalmait kevésbé
feltûnõ és kielégítõbb
halálos ítéletekkel helyettesítse,
melyek szükségesek annak a terroruralomnak
fenntartásához, amely vak engedelmességet
követel. Az irgalmatlan szigor a legerõsebb hatalmi
eszköz az államban. Nemcsak a haszon
kedvéért, hanem a kötelesség
nevében, a gyõzelem kedvéért is
ragaszkodnunk kell az erõszak és
megtévesztés programjához. A
leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok
az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem
annyira az eszközök révén, mint
inkább a szigorúság doktrínája
révén fogunk diadalmaskodni és az összes
kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni.
Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden
engedetlenség letörésében.
A régmúltban mi voltunk
az elsõk, akik bedobtuk a néptömegek
közé ezeket a jelszavakat: “szabadság,
egyenlõség, testvériség”, s
ezeket a szavakat azóta is sokszor
megismételték ostoba papagájok; melyek
mindenfelõl leszálltak erre a csalétekre.
Vele együtt elvitték a világ
jólétét, az egyén igazi
szabadságát, mely azelõtt oly jól meg
volt védve a tömeg nyomásával szemben.
Az önmagukat bölcseknek képzelõ
gójok, az intellektuelek a maguk
elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a
szavakkal; nem vették észre, milyen
ellentmondás van a szavak értelme és azok
egymás mellé helyezése között; nem
látták meg, hogy a természetben nincs
egyenlõség, nem lehet szabadság; hogy a
természet maga rendelte a nézetek, jellemek
és képességek
egyenlõtlenségét épp oly
változtathatatlanul, mint az alárendelést a
maga törvényei alá. Nem gondolták meg,
hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a
tömeg kiválasztott maga közül a
kormányzás gyakorlására, a politika
tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg,
hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud
kormányozni, míg a be nem avatott, még ha
lángész is lenne, semmit sem ért a
politikához - mindezeket a dolgokat a Gójok nem
veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon
alapult minden idõben a dinasztikus uralkodás: az
apa fiára hagyta a politikai ügyek
intézésének ismeretét oly
módon, hogy arról csak az uralkodóház
tagjainak volt tudomásuk és senki sem
árulhatta el az alattvalóknak. Az idõ
múlásával azután veszendõbe
ment a politikai ügyek helyes
intézésérõl való ismeret
dinasztikus átruházásának
értelme és ez elõsegítette
ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen,
fogadatlan ügynökeinknek, a “szabadság,
egyenlõség, testvériség” szavak a
világ minden részén egész
légiókat állítottak a mi sorainkba,
akik lelkesedéssel hordták
zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor
féregként mûködtek, kikezdték a
gójok jólétét,
aláásták mindenütt a
békét, nyugalmat, egységet és
elpusztították a gójok államainak
összes alapját. Ahogy késõbb
látni fogják, ez hozzásegített minket
diadalunkhoz; többi között ez tette
lehetõvé számunkra, hogy kezünkbe
kaparintsuk a legfõbb ütõkártyát
- a nemzsidó nemesség kiváltságainak
vagy más szavakkal, a nemesség
tulajdonképpeni létezésének a
lerombolását, azét az
osztályét, amely a népek és
országok egyetlen védelme volt velünk szemben.
A gójok természetes, leszármazáson
alapuló nemességének romjain
felállítottuk a mi mûvelt osztályaink
arisztokráciáját, élén a
pénz arisztokráciájával. Az ehhez az
arisztokráciához való tartozás
követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely
tõlünk függ, és a tudásban, melynek
irányvonalát a mi bölcseink
határozzák meg. Megkönnyítette
diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való
kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig
az emberi természet legérzékenyebb
húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a
kapzsiságra, az anyagi javakkal való
telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi
gyengeségeknek mindegyike önmagában is
elegendõ a tetterõ
megbénítására, mert
kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki
megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma
lehetõvé tette számunkra, hogy valamennyi
országban elhitessük a tömeggel, hogy
kormánya semmi egyéb, mint szolgája a
népnek, amely tulajdonosa az országnak, és
hogy ezt a szolgát úgy lehet mással
helyettesíteni, mint egy elhordott
kesztyût.
A népképviselõk
leváltásának ez a lehetõsége a
kezünkbe adta õket és megadta nekünk a
hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
2.
JEGYZÕKÖNYV
Gazdasági
háborúk - a zsidó fölény
alapja.
Névleges kormány
és “titkos
tanácsadók”.
A bomlasztó tanok
sikerei.
Alkalmazkodó
készség a politikában.
A sajtó
szerepe.
Az arany ára és a
zsidó áldozat
értéke.
Elengedhetetlen céljaink
elérésében, hogy a háborúk
lehetõleg ne eredményezzenek területi
nyereségeket: ilyen módon a háború ki
fogja kezdeni a gazdasági alapokat, a mikoris a nemzeteknek
érezniük kell majd felsõbbségünket.
Ez a helyzet mindkét hadviselõ felet
kiszolgáltatja az egész földre kiterjedõ
nemzetközi kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi
szemük van és mentesek mindenféle
korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink
azután el fogják törölni a nemzeti
jogokat, és éppúgy uralkodni fognak a
nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga
szabályozza az alattvalók egymás
közötti kapcsolatait.
Azok a tisztviselõk, akiket - a
szolgai engedelmességre való alkalmasságuk
szigorú tekintetbevételével - a
közösségbõl ki fogunk választani,
nem lesznek a kormányzás
mûvészetében gyakorlott személyek,
és ezért sakkjátékunkban könnyen
válnak majd parasztokká mûvelt és
tehetséges emberek kezében, akik az õ
tanácsadóik lesznek, szakértõk, akiket
kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek
ki és neveltek fel, hogy irányítsák az
egész világ ügyeit. Amint önök
jól tudják, ezek a közülünk
való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a
kormányzásra, a politikai terveink
végrehajtásához szükséges
ismereteket a történelem tanulságaiból
és a jelen eseményeinek
megfigyelésébõl szûrik le. A
gójokat nem az elõítélet-mentes
történelmi megfigyelések gyakorlati
alkalmazása vezérli, hanem elméleti
mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel
az õket követõ eseményekre. Ezért
nem is kell ezeket a gójokat
számításba vennünk - hadd
szórakozzanak, amíg órájuk nem
üt, hadd éljenek a szórakoztató
idõtöltés új változatainak
reményében, vagy a
visszaemlékezésbõl mindarra, amit
élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt
a játékot, amelyre vonatkozólag
rávettük õket, hogy azt fogadják el,
mint a tudomány követelményét. Ennek a
ténynek: szem elõtt tartásával
keltettünk sajtónk segítségével
állandóan vak bizalmat ezek iránt az
elméletek iránt. A gójok intellektueljei
kérkedni fognak tudásukkal s a
tudományból nyert ismereteket - azok minden logikai
igazolása nélkül - igyekezni fognak a
gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a
mi ügynökeink ravaszul úgy
állították össze, hogy a gójok
gondolkozását abba az irányba
tereljék, amely számunkra
kívánatos.
Egy pillanatra se higgyék, hogy
ezek a megállapítások csak üres szavak;
gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche
tanításainak rendeztünk. Nekünk
zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell
ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen
bomlasztást vittek véghez a gójok
fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy
alkalmazkodjunk a nemzetek
gondolkodásmódjához, jelleméhez
és törekvéseihez, nehogy hibákat
kövessünk el politikai téren és a
közigazgatási ügyek
irányításában. Rendszerünk
gépezetének alkatrészeit úgy kell
elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek
vérmérsékletének, melyekkel utunkon
találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha
annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a
múlt tanulságainak összességére,
figyelemmel a jelen követelményeire.
A mai államok kezében van
egy hatalmas erõ, amely irányítja a
nép gondolkozását: ez a sajtó. A
sajtónak az a feladata, hogy rámutasson
elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon
a nép panaszainak, kifejezést adjon az
elégedetlenségnek, s elõidézzen
elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül
a szólásszabadság diadala. A gójok
államai azonban nem tudták, hogyan
használják fel ezt az erõt, s így a mi
kezünkbe hullott. A sajtó révén
szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat
érvényesítsük, miközben mi magunk a
háttérben maradtunk. A sajtónak
köszönhetõ, hogy kezünkbe kaparintottuk az
aranyat, bár tengernyi vér és könny
árán jutottunk hozzá. De
kifizetõdött számunkra, noha sokakat kellett
feláldoznunk népünkbõl. Isten
szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon
felér ezer gójjal.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
3.
JEGYZÕKÖNYV
A Jelképes
Kígyó és
jelentõsége.
Az alkotmányos
berendezkedés labilissága.
Terror a palotákban. Hatalom
és törekvés.
Parlamenti
“fecsegõk”, röpiratok.
Visszaélés a
hatalommal.
Gazdasági
rabszolgaság.
“Népszabadságjogok.”
A monopolista rendszer és a
nemesség.
A
szabadkõmûves-zsidóság
hadserege.
A gójok
megfogyatkozása. Éhezés és a
tõke jogai.
A tömegek és a
“világ feletti szuverén uralkodónk”
megkoronázása.
A jövõ
szabadkõmûves nemzeti iskolák
programjának alaptanai.
A társadalomszerkezet
tudományának titka.
Egyetemes gazdasági
válság. A “mi”
biztonságunk.
A
szabadkõmûvesség kényuralma - az
ész uralma.
A vezetõk
elvesztése.
Cion vérébõl
való zsarnok-király.
A
szabadkõmûvesség
legyõzhetetlenségének okai.
A titkos szabadkõmûves
ügynökök szerepe.
Szabadság.
Közölhetem önökkel,
hogy ma már csak néhány lépés
választ el célunktól. Már csak kis
darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes
Kígyó, amellyel népünket
jelképezzük, befejezze az egész hosszú
utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az
õ köre, Európa minden állama be lesz
zárva gyûrûi közé, mint egy
hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos
berendezéseinek mérleg serpenyõi hamarosan le
fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy
némileg nélkülözzék a pontos
egyensúlyt, hogy így szüntelenül
kilengjenek, amíg el nem koptatják
forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy
elég erõsen összeforrasztották
õket, és minduntalan azt várják, hogy
majdcsak egyensúlyba kerülnek a
mérlegserpenyõk. A forgáspontokat azonban -
azaz a királyokat a maguk trónjain -
akadályozzák képviselõik, akik
bolondot ûznek belõlük, megzavarodva
saját ellenõrizhetetlen és felelõtlen
hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek
köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy
a királyoknak a maguk trónján nincs
módjuk arra, hogy közvetlenül
érintkezzenek népükkel, többé nem
tudnak megállapodásra jutni a néppel
és így megerõsíteni magukat a
hatalomra törõkkel szemben. Szakadékot
létesítettünk a messzelátó
uralkodói hatalom és a nép vak ereje
között úgy, hogy mindkettõ elvesztette
minden jelentõségét, mivel
külön-külön mindkettõ tehetetlen,
akár a vak ember és a botja.
Hogy a hatalomra törõket a
hatalommal való visszaélésre
ösztökéljük, ellentétbe hoztuk
egymással az összes erõket, ily módon
elnyomva a függetlenség elérésére
irányuló liberális törekvéseiket.
Evégett bátorítottunk mindenféle
vállalkozást, felfegyvereztünk minden
pártot, céltáblául
állítottuk oda az uralkodói hatalmat
mindenfajta ambíció számára. Az
államokból gladiátori arénákat
csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek
egymással... Már nem kell sok, és egyetemes
lesz a zûrzavar és csõd...
Kimeríthetetlen fecsegõk
szócsatákká változtatták a
parlament és a kormánytestületek
üléseit. Arcátlan
újságírók és
gátlástalan röpiratszerzõk
naponként ütnek rajta a
kormánytisztviselõkön. Végül is a
hatalommal való visszaélések fogják
elvégezni az utolsó simítást abban,
hogy minden állami berendezkedés
megérlelõdjék saját
megbuktatására és az
õrjöngõ tömeg csapásai alatt minden
a levegõbe fog repülni. A szegénység
hatásosabban kényszeríti az embereket
nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság
és szolgaság valaha is tette. Ezektõl
így vagy úgy megszabadíthatták magukat
vagy beletörõdhettek, a nyomortól azonban
sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan
jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek
jelentõséget tulajdonítanak, nem pedig
tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett
“népszabadságjogok” csak gondolatban
lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem
valósíthatók meg. Mi haszna van a
nehéz munkájától hétrét
görnyedõ, sorsától letaposott
proletár munkásnak abból, ha a
fecsegõk jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az
újságírók jogot kapnak arra, hogy
helytálló dolgok mellett 21 akármilyen
hülyeséget leírjanak? A
proletáriátusnak nincs más haszna az
alkotmányból, mint azok a szánalmas
morzsák, amelyeket odalökünk neki
asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat
arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi
juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket...
Szegény ember részére a
köztársasági jogok nem egyebek, mint
keserû irónia. Ugyanis jóformán nem is
élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap
keményen dolgoznia kell s emellett ez a
körülmény meg is fosztja a rendszeres és
biztos kereset minden biztosítékától,
amennyiben függõvé teszi társainak
sztrájkjaitól vagy attól, hogy
munkaadói kiteszik a szûrét. A nép a mi
irányításunk alatt megsemmisítette
nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és
nevelõanyja önmaga elõnye
kedvéért, amely elválaszthatatlanul
összefügg a nép jólétével.
Manapság a nemesség megbuktatása után
a nép szívtelen, pénzhajhászó
gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és
kegyetlen igát akasztottak a munkások
nyakába.
A munkásokat
elnyomatásuktól állítólagos
megmentõk képében jelenünk meg a
színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek
be harcos erõink - a szocialisták,
anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek
mindenkor támogatást nyújtunk
szociális szabadkõmûvességünk
állítólagos
testvériségének (az egész
emberiség szolidaritásának)
megfelelõen. A nemességnek, amely a
törvénynél fogva élvezte a
dolgozók munkájának
gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni
arról, hogy a munkások jól
tápláltak, egészségesek és
erõsek legyenek. Nekünk ennek éppen az
ellenkezõje az érdekünk - a gójok
megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a
munkás állandó
élelmiszerhiányában és testi
gyengeségében rejlik. Csak ezáltal
válik akaratunk rabszolgájává.
És saját hatóságaiknál sem
erõt, sem elszántságot nem fognak
találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi
szándékainkkal. Az éhség jobban
biztosítja a tõke jogát ahhoz, hogy
uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a
királyok törvényes hatalma biztosította
a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint
az ezáltal elõidézett irigység
és gyûlölet révén fogjuk mozgatni
a tömegeket és az õ kezeikkel fogjuk
elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak
utunkon.
Amikor majd üt az egész
világ feletti szuverén uralkodónk
megkoronáztatásának órája,
pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni
mindent, ami akadályt gördíthetne ennek
útjába.
A gójok elszoktak attól,
hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai
nem késztetik õket arra. Ezért õk nem
veszik észre sürgõs
szükségességét annak, amit mi, mihelyt
eljön a mi: királyságunk, rögtön be
is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy
a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerû, igaz
tudást tanítsanak, minden tudás
alapját - az emberi élet, a társa-dalmi
lét szerkezetének ismeretét, amely
társadalmi szerkezet megköveteli a
munkamegosztást s ebbõl kifolyólag az
embereknek osztályokba és rangokba való
sorolását. Mindenki számára fontos
tudni, hogy a különbözõ
rendeltetésû emberi tevékenységek
folytán nem lehetséges semmiféle
egyenlõség, hogy az, aki bármely
cselekedetével egész osztályt
kompromittál, nem lehet törvény elõtt
egyenlõ mértékben felelõs, mint az,
aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete
ellen. A társadalom
felépítésének helyes ismerete, melynek
titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki elõtt
nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek
bizonyos körére kell korlátozni az egyes
állításokat és foglalkozásokat,
nehogy azok az emberi szenvedés
forrásává váljanak abból
kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem
felel meg annak a munkának, melynek
elvégzését megkövetelik
tõlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos
tanulmányozása után az emberek
önként fogják alávetni magukat az
uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az
államban számukra kijelölt helyet. A
tudomány mai állása mellett s amellett az
irány mellett, amelybe mi annak
fejlõdését tereltük, a nép,
minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenõ
dolgokat - hála a félrevezetõ
sugalmazásoknak és saját
tudatlanságának -, vak gyûlölettel
viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett
állónak tekint, mert nem fogja fel az
osztályok és rangok
jelentõségét.
Ezt a gyûlöletet még
fokozni fogják a gazdasági válságok
kihatásai, mely válságok le fogják
állítani a tõzsdei forgalmat és meg
fogják bénítani az ipart. A számunkra
hozzáférhetõ összes titkos
földalatti eszközökkel és az arany
segítségével, amely teljes
egészében a mi kezünkben van, egyetemes
gazdasági válságot fogunk
elõidézni, s ennek során egész
munkástömegeket fogunk kidobni az utcára
egyidejûleg Európa valamennyi
országában. Ezek a tömegek égni fognak a
vágytól, hogy vérét ontsák
azoknak, akikre tudatlanságuk
együgyûségében kezdettõl fogva
irigykedtek, s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz
tudják ragadni.
A mieinkhez nem fognak
hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a
támadás idõpontját, és
intézkedéseket teszünk majd
védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az
összes gójt alá fogja vetni az ész
uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk,
mert érteni fog ahhoz hogy ésszerû
szigorúsággal véget vessen minden
nyugtalanságnak és számûzze a
szabadelvûséget minden állami
intézménybõl.
Amikor a lakosság látta,
hogy a szabadság nevében mindenféle
engedményt tesznek, szuverén úrnak
képzelte magát és rohant, hogy magához
ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint
minden vak ember - egy csomó akadályba
ütközött. Sietett vezetõket keresni, de
eszébe sem jutott visszatérni az elõzõ
állapothoz, ehelyett a mi lábaink elé
helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia
forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy” jelzõt.
Mi jól ismerjük
elõkészítésének titkait, hiszen
teljes mértékben a mi kezünk mûve volt.
Azóta is egyik csalódásból a
másikba visszük a népeket azért, hogy a
végén tõlünk is forduljanak el annak a
Cion vérébõl származó
zsarnokkirálynak javára, akit a világnak adni
fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom,
legyõzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok
megtámadnak, mások segítségünkre
sietnek. A gój népek határtalan
hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas
elõtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben,
kíméletlenek vétségekkel szemben
és elnézõk bûntettek dolgában, a
szabad társadalmi rend ellentmondásait nem
hajlandók eltûrni, de végtelen türelemmel
viselik el egy merész kényuralom
erõszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok
segítenek bennünket függetlenségünk
elérésében. A jelen kor
miniszterelnök-diktátorai
részérõl a gój népek
türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan
visszaéléseket, amelyek
legkisebbikéért húsz királyt is
lefejeztek volna.
Hogyan magyarázható ez a
jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa
következetlensége oly eseményekkel szemben
tanúsított magatartásukon, amelyek
nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába
tartoznak?
Megmagyarázza az a tény,
hogy ezek a diktátorok ügynökeik
útján beadják a népnek, hogy ezekkel a
visszaélésekkel szándékosan
károsítják meg az államokat,
mégpedig a legmagasabb cél kedvéért,
azért, hogy biztosítsák a népek
jólétét, nemzetközi
testvériségét, szolidaritását
és jogegyenlõségét. Azt
természetesen nem mondják meg a népnek, hogy
ezt az egyesülést a mi legfõbb uralmunk alatt
kell véghezvinni.
Így aztán a nép
kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a
bûnösöket, mindjobban meggyõzõdve
arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a
dolgok ilyen állásának, a nép
elpusztít mindenfajta stabilitást, és
zûrzavart teremt lépten-nyomon.
A “szabadság”
szó arra indítja az embereket, hogy
szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta
tekintéllyel, még Istennel és a
természet törvényeivel is. Ezért
nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a mi
királyságunkban, törölnünk kell az
élet szótárából ezt a
szót, mert ez az állati erõ egyik
forrását takarja, mely a tömegeket
vérszomjas ragadozókká változtatja.
Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra
elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor
könnyen láncra verhetõk, de ha nem kapnak
vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább
verekednek.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
4.
JEGYZÕKÖNYV
A köztársaság
fokozatai. Nemzsidó
szabadkõmûvesség.
Szabadság és hit.
Nemzetközi ipari verseny.
A spekuláció szerepe.
Az arany kultusza.
Minden köztársaság
több fejlõdési fokozaton megy át. Az
elsõ szakaszt az elsõ napokban a vak tömeg
õrjöngése jellemzi, amely ide-oda, jobbra-balra
hányódik; a második szakasz a
demagógia, amelybõl az anarchia születik, ez
pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz vezet. Az azonban
többé nem törvényesen és
nyilvánosan elismert, s ezért nem
felelõsségteljes kényuralom, hanem
általuk nem látható és titkosan
leplezett, de mindamellett nagyon is érezhetõ
kényuralom valamely titkos szervezet kezében,
melynek cselekedetei annál lelkiismeretlenebbek, mert a
színfalak mögött mûködik, mindenfajta
ügynökök háta mögött, akiknek
váltogatása nemcsak nem hátrányos a
titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is,
amennyiben a folytonos cserék következtében nem
kell segélyforrásait hosszú
szolgálatok jutalmazására igénybe
vennie. Ki és mi képes láthatatlan
erõt megdönteni? Mert a mi erõnk pontosan
ilyen. A nemzsidó szabadkõmûvesség
vakon szolgál kulisszául számunkra és
céljaink számára; hatalmunk cselekvési
terve azonban, sõt székhelye is, ismeretlen titok
marad az egész nép számára.
Mindazonáltal még a szabadság is
ártalmatlan lehet és elfoglalhatja a maga
helyét az állam gazdasági
életében anélkül, hogy ártana a
népek jólétének, ha nem az
istenhitben, az emberiség
testvériségén nyugszik és nincs
összekapcsolva az egyenlõség fogalmával,
amely ellenkezik a teremtésnek
alárendeltségre alapozott törvényeivel.
Ilyen hittel rendelkezõ népet kormányozni
lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és
alázatosan haladna lelkipásztorainak
irányítása alatt, alávetve
magát Isten földi törvényeinek.
Ebbõl az okból elengedhetetlen számunkra,
hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy
kiszakítsuk a gójok lelkébõl az
istenség fogalmát és a szellemét,
és hogy ezeket matematikai
számításokkal és anyagi
szükségletekkel helyettesítsük.
Hogy ne legyen a gójoknak
idejük a gondolkozásra és megfigyelésre,
az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk
gondolataikat. Így az összes nemzetet a
nyerészkedési hajsza fogja lekötni és
ebbeli versengésükben nem fogják
észrevenni közös ellenségüket. Hogy a
szabadság egyszersmind felbomlassza és
tönkretegye a gój társadalmat,
spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is;
ennek eredményeképpen az, amit az ipar az
országtól megvon, ki fog csúszni a
nemzsidók kezeibõl a spekulációba,
azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.
A hatalomért folytatott harc
fokozódása és a gazdasági
életre mért csapások csalódott, hideg
és szívtelen társadalmat fognak
létrehozni, sõt már létre is
hozták. Az ilyen társadalom erõs
idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával
és a vallással szemben. Egyetlen vezérfonala
a nyereség, azaz az arany, valósággal
isteníteni fognak azok miatt az anyagi
örömök miatt, melyek az arany
segítségével megszerezhetõk. Ekkor
aztán üt majd az óra, amikor a gójok
alsóbb osztályai - nem azért, hogy
elérjék a jót, még csak nem is
azért, hogy gazdagsághoz jussanak, hanem
kizárólag a kiváltságosak elleni
gyûlöletbõl - követni fognak minket azok
ellen, akik vetélytársaink a hatalom
megszerzésében: a gójok intellektueljei
ellen.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
5.
JEGYZÕKÖNYV
Egy erõs
kormányközpontosítás
létrehozása.
A hatalomátvétel
módszerei a szabadkõmûvesség
által.
Az államok közötti
egyezségek lehetetlenségének
okai.
A zsidók
“sorsának” állapota.
Arany - az
államgépezet motorja. A kritika
jelentõsége.
“Kirakat”-intézmények.
A szócsépléstõl való
elfáradás.
Hogyan kell megragadni a
közvéleményt.
Az egyéni
kezdeményezés
jelentõsége.
A
szuperkormány.
Vajon milyen
kormányformát lehet adni olyan
közösségnek, amelyekben mindenütt
korrupció üti fel a fejét, ahol csak
csalásszámba menõ trükkök
ügyes meglepetései taktikájával lehet
gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol
az erkölcsösséget csak büntetõ
intézkedések és szigorú
törvények tartják fenn, nem pedig
önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza
iránti érzelmeket kitörölték
kozmopolita meggyõzõdések? Milyen
kormányformát kell adni ilyen
közösségnek, ha nem azt a kényuralmat,
melyet a késõbbiek során fogok elmondani
önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a
közigazgatást, hogy a társadalom összes
erõit a kezünkbe kaparintsuk. Új
törvények segítségével
mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink
politikai életének minden
megnyilvánulását. Ezek a
törvények egymás után vissza
fogják vonni mindazokat az engedményeket és
szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak,
és királyságunkat oly hatalmas
arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy
bármikor és bárhol képes lesz
elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy
szóval szembehelyezkedik velünk.
Azt fogják mondani nekünk,
hogy olyan kényuralom, amilyenrõl beszélek,
nem egyeztethetõ össze napjaink
haladásával, én azonban bizonyítani
fogom önöknek, hogy igenis
összeegyeztethetõ. Azokban az idõkben, amikor a
népek úgy néztek fel a királyokra a
maguk trónjain, mint Isten akaratának
megnyilatkozására, zúgolódás
nélkül alávetették magukat a
királyok zsarnoki hatalmának; attól a
naptól kezdve azonban, hogy tudatosítottuk
bennük sajátjogaikat, közönséges
halandóknak kezdték tekinteni a trónon
ülõket. Az Isten kegyelmébõl való
királyi méltóság a nép
szemében elvesztette minden
jelentõségét, és amikor Istenbe vetett
hitüktõl is megfosztottuk az embereket, az
uralkodói hatalom az utcára került s ott, mint
köztulajdont, magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk
sajátosságaihoz tartozik a tömegek és
egyének irányításának
mûvészete, okosan alkalmazott elméletek
és szószátyárkodás
segítségével, a társadalmi élet
szabályozásával és mindenféle
más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem
értenek. Kormányzási
mûvészetünk elemzésen,
megfigyelésen, ravasz számítás
finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az
ezekben való jártasságban, nemhogy politikai
tervek kieszelésében és az
összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a
jezsuitákat lehetne velünk
összehasonlítani, de megtaláltuk a
módját annak, hogy a nem gondolkozó
tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint
nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos
szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A
világ számára
valószínûleg mindegy lenne, hogy ki az
õ legfõbb uralkodója, a katolicizmus feje-e
vagy a mi kényurunk Cion vérébõl;
számunkra, a Kiválasztott Nép
számára egyáltalán nem
mindegy.
Egy ideig talán sikeresen
elbánna velünk a gójok
összességének szövetsége:
ettõl a veszélytõl azonban megóv
bennünket a köztük uralkodó
egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy
soha ki nem küszöbölhetõ.
Felszítottuk és az elmúlt húsz
évszázad során hatalmas
arányúvá növeltük a gójok
személyi és nemzeti ellentéteit.
Ezért egyetlen állam sem
kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk,
mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely
ellenünk irányuló egyezmény nem lenne
elõnyös számára. Túl
erõsek vagyunk nincs menekvés hatalmunk elõl.
A nemzetek még jelentéktelen
megállapodást sem köthetnek
anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a
kezünk.
“Per Me reges regnant.”
(Általam uralkodnak a királyok.) És a
próféták megmondták, hogy Isten maga
választott ki bennünket arra, hogy uralkodjunk az
egész világ felett. Isten megfelelõ
tehetséggel ruházott fel, hogy megbirkózunk
feladatunkkal. Ha volna a velünk szemben álló
táborban szellemóriás, az még
folytatná a harcot ellenünk, de az újonc nem
vehetné fel a versenyt a rég
meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan lenne
közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem
látott a világ. Bizony, szellemóriásuk
elkésett volna. Az összes állam
gépezetének valamennyi kerekét olyan
erõ hajtja, amely a mi kezünkben van, az
államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig - az
arany. A mi bölcseink által kieszelt
közgazdaságtudomány réges-rég
királyi tekintélyt kölcsönzött a
tõkének.
Ahhoz, hogy a tõke
akadálytalanul fejthesse ki
mûködését, szabad keze kell legyen arra,
hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot
létesítsen; ezt a világ minden
részében már végre is hajtják
láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai
hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak
az iparban, és ez hozzá fog járulni a
nép sanyargatásához. Manapság
fontosabb lefegyverezni a népeket, mint
háborúba vezetni; fontosabb elõnyünkre
kihasználni a lángra lobbantott
szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb
átvenni, és saját értelmünkben
magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat.
Vezetõségünk fõ célja az, hogy
kritikával megbénítsa a
közvéleményt; hogy eltérítse az
embereket a komoly gondolkozástól, mely arra
irányulhatna, hogy ellenállást keltsen
velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó
szemfényvesztõ harc síkjára terelje a
szellemi erõket.
A világ népei és
az egyének is azonosítani szokták a szavakat
a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és
csak ritkán ügyelnek arra, vajon
beváltják-e a közéletben elhangzott
ígéreteket. Ezért
kirakat-intézményeket fogunk életre
hívni, melyek ékesszóló
bizonyítékát adják majd annak, hogy
mennyire szolgálják a haladást. Magunkra
fogjuk ölteni az összes párt, az összes
irányzat liberális arculatát, s ezt a
liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk
csépeltetni, hogy ki fogják meríteni
hallgatóink türelmét, és meg
fogják utáltatni velük a
szónoklást.
Hogy kézben tartsuk a
közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly
módon, hogy addig és annyi egymásnak
ellentmondó nézetnek adjunk hangot a
legkülönbözõbb oldalakról,
amíg a gójok el nem veszítik fejüket
ebben a labirintusban és arra a
meggyõzõdésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az
embernek egyáltalában nincs nézete politikai
ügyekben, melyeket a közvélemény
amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik
meg, akik irányítják a
közvéleményt. Ez az elsõ
titok.
Kormányunk sikerének
második titkos kelléke abban áll, hogy a
lehetõ legnagyobb mértékben
elõmozdítsa a nemzetek rossz tulajdonságait,
szenvedélyeit, annyira szaporítsa a
társadalmi érintkezés szabályait, hogy
az így elõálló
összevisszaságban senki se tudjon eligazodni s az
emberek a végén meg se értsék
egymást. Ez az eljárás abban is
segítségünkre lesz, hogy viszályt
szítsunk valamennyi pártban,
hatálytalanítsunk minden kollektív
erõt, amely még nem hajlandó behódolni
nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta
egyéni kezdeményezéstõl, amely
bármiképp akadályozhatná
ügyünket. Nincs nagyobb veszély, mint az
egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel
párosul, többet érhet el, mint az emberek
milliói, akik között elhintettük az
egyenetlenség magvát. Úgy kell
irányítanunk a gój társadalom
nevelését, hogy ahányszor csak olyan
helyzettel kerül szembe, amely egyéni
kezdeményezõerõt igényel,
kétségbeesett tehetetlenségben
csüggessze le karjait. A cselekvési
szabadságból eredõ túlzott
törekvések aláássák az
erõket, ha összeütközésbe
kerülnek mások szabadságával.
Ebbõl az összeütközésbõl
súlyos erkölcsi megrázkódtatások,
kudarcok származnak. Mindezekkel az eszközökkel
annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy
kénytelenek lesznek oly természetû
nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely
lehetõvé teszi majd számunkra, hogy minden
erõszak alkalmazása nélkül fokozatosan
megszerezzünk minden államhatalmat, és
szuperkormányt létesítsünk. A mostani
uralkodók helyébe “kormányok feletti
közigazgatás”-nak nevezett rémképet
fogunk állítani, amelynek karjai
harapófogóként fognak kinyúlni minden
irányba, s melynek szervezete olyan nagy
méretû lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a
világ összes nemzetét.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
6.
JEGYZÕKÖNYV
Monopóliumok; ezektõl
függ a gójok vagyona.
A nemesség
földjének elvétele.
Kereskedelem, ipar és
spekuláció. Luxus.
Béremelés és az
alapszükségletek árának
emelése.
Anarchizmus és
részegeskedés.
A gazdasági elméletek
propagandájának
jelentõsége.
Hamarosan hatalmas
monopóliumokat fogunk létesíteni,
óriási vagyontárolókat,
melyektõl még a nagy nemzsidó vagyonok is oly
mértékben függenek majd, hogy a politikai
összeomlást követõ napon el fognak
tûnni éppúgy, mint az államok
fizetõképességébe helyezett
bizalom.
Azok önök közül,
akik közgazdászok, helyesen fel tudják
mérni ennek a gondolatmenetnek a
jelentõségét!
Minden lehetséges módon
növelnünk kell szuperkormányunk
jelentõségét azzal, hogy azt mindazok
oltalmazójaként és
jótevõjeként állítjuk be, akik
önként alávetik magukat nekünk.
30 31
A gój nemesség, mint
politikai hatalom halott, - nem kell
számításba vennünk; mint
földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak
ránk nézve, minthogy a
megélhetésüket biztosító
segélyforrások révén
önellátók. Ezért lényeges
számunkra, hogy bármi áron megfosszuk
õket földjeiktõl. Ez a cél legjobban a
földbirtokon nyugvó terhek
növelésével - a földbirtok
eladósításával lesz
elérhetõ. Az erre irányuló
intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a
földbirtokosokat és alázatos, és
feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A
gój nemesek - minthogy átöröklés
folytán képtelenek kevéssel beérni -
rohamosan le fognak égni és
tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven
támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart,
mindenekelõtt azonban a spekulációt, melynek
az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart.
Spekuláció nélkül az ipar
megsokszorosítaná a magánkézben
lévõ tõkét és
hozzájárulna a mezõgazdaság talpra
állításához, amennyiben
megszabadítaná a földbirtokot a
mezõgazdasági bankokkal szembeni
kötelezettségeitõl. Arra van
szükségünk, hogy az ipar vonja el a
mezõgazdaságtól mind a munkaerõt, mind
a tõkét, és a spekuláció
segítségével kezünkre játssza a
világ minden pénzét s ezáltal
proletár sorba taszítsa az összes gójt.
Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni
elõttünk, ha másért nem, azért,
hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy
éljenek.
Ahhoz, hogy teljesen
tönkretegyük a gójok iparát, a
spekuláció mellett még egy eszközt
használunk majd fel, a fényûzést,
amelyet mi terjesztettünk el a gójok között,
azt a mohó kívánkozást a
fényûzés után, amely mindent elnyel.
Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle
elõnyt nem fog jelenteni a munkások
számára, mert ugyanakkor elõ fogjuk
idézni a legfontosabb közszükségleti
cikkek árának emelkedését is azzal az
ürüggyel, hogy a mezõgazdaság és
állattenyésztés hanyatlásának
következménye. Továbbá ravaszul
alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal,
hogy hozzászoktatjuk a munkásokat az
anarchiához és részegeskedéshez, s
ezzel egyidejûleg megteszünk minden
intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld
színérõl a gójok összes
képzett erõit.
Hogy a gójok idõ
elõtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi
állására, azzal fogjuk álcázni
céljainkat, hogy azt állítjuk,
égünk a vágytól, hogy szolgáljuk
a munkásosztályt és a
közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a
közgazdasági elméleteink erélyes
propagandát fejtenek ki.
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16,
17,
18,
19,
20,
21,
22,
23,
24
7.
JEGYZÕKÖNYV
A fegyverkezés
fokozása. Forrongás,
viszálykodás
és
ellenségeskedés az egész
világon.
A gójok
ell
